Sokszor türelmetlen ember vagyok. Viszont nem bánom, mert hát: mi van akkor? Szerintem nem törvényszerű, hogy a türelmetlenség rossz dolog legyen. A horgolásban például kifejezetten előnyömre vált, legalábbis szerintem. Tudjátok mit? Ítéljétek meg Ti ;)
Történt ugyanis, hogy elegem lett a horgolt virágokból és bögremelegítőkből, mert igen, aranyosak, szépek, cukik, de valami nagyobbra vágytam. Valami olyasmire, amire azt mondják a barátaim, hogy nem hiszik el, hogy az én kezem munkája. Így akadtam rá egy régi Fürge Ujjakban erre a horgolt retikülre. Úgy voltam vele, ha már tudok láncszemet, egy-, kétráhajtásos pálcát készíteni, akkor minden menni fog magától. És ment is :)
Néhány helyen persze elrontottam, és elvileg a hátulja is mintás lett volna, de a fő, hogy én alkottam. Bélést is varrtam bele, és a Szütyiő nevet kapta. Azóta az életem része, hű társam, mindenhová együtt megyünk, és ezredjére is képes vagyok elbüszkélkedni azzal, hogy én csináltam :)
Nos, szerintetek is jó, hogy türelmetlen vagyok? ;)
Leányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése