Mindnyájunkban felmerül a kérdés egy-egy munkadarab elkészítése előtt, hogy milyen fonalból is legyen az. Nos, nálunk ez változó. Mami mindig minőségi horgolócérnákkal dolgozik (melyek sokszor drágábbak is), mivel az ő terítőinél ez rendkívül fontos. Nem adja ki szépen a mintát, nem lehet megfelelően kikeményíteni egy terítőt, ha nem jó minőségű horgolócérnából készült.
Anya esetében már változó. Ő szívesen használ "darabfonalakat" is, ami annyit tesz, hogy különböző színű, minőségű fonalakat ötvöz egy pulcsinál - ami éppen akad otthon. Vannak természetesen olyan munkái is, amikhez ő is drágább fonalat vásárol, de sokszor előfordul, hogy régi, megunt pulcsikat fejt ki, és kreál belőlük valami szép újat.
Én legtöbbször turkálókban vásárolom (és nagyon olcsón!) az alapanyagaimat. Talán meglepő, de kisebb darabokhoz ezek is tökéletesek. A legnagyobb probléma a "turis fonalakkal", hogy csak egy-egy gombolyagot találunk belőlük, de egy virághoz, bögremelegítőhöz... bármi kisebbhez tökéletesen elég ez is. Elkészítjük a művet, majd ajánlatos kimosni egyszer, kétszer, hogy élénkebb színe és friss illata legyen. És garantálom Nektek, a kutya sem fogja megmondani a horgolt szütyiőtökről, hogy milyen előélete volt ;)
(Megjegyzésként: A képen szereplő másfél kiló fonal 1085 forint volt!)
Leányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése