Vastagból vastaggal 1 - Csináljunk stólát gyorsan és könnyedén!

Sokan kértetek már tőlünk stólákat. Most bemutatunk egyet, aztán szépen lassan majd a többit is - ne aggódjatok, lesz bőven ;)

Anyának nemrég volt a szülinapja, és gondoltam, meglepem valamivel, amit én magam készítek el. Szokás szerint nem volt túl sok szabadidőm, így kiválasztottam egy viszonylag könnyen elkészíthető, de mégis különleges stólát (a leírást itt részletesen meg is találjátok). Vettem hozzá jó vastag fonalat (ugyanis az mégsem árt, ha egy stóla meleg), és egy szintén méretes (4,5-es) horgolótűt.

Ezt az egyet ugyanis már megtanultam horgolós-, kötős pályafutásom alatt: a vastag fonal és a vastag tű nagggyon hálás tud lenni, és még a mintát is szépen kiadja. Mikor utazom haza, másfél órát zötykölődöm a vonaton, és a stóla fele meg is van egy ilyen alkalommal.

A Möbius-stóla különlegessége amúgy, hogy van benne egy kis csavar. Szó szerint. Igazából kettő. A csavar kérdése kezdő horgolóknál különben sokszor zavart okoz, ugyanis, ha kört szeretnénk horgolni (vagyis kört képezni egy láncszemsorból, majd továbbvinni azt), sokszor megcsavarodik a fonal a kezünkben, és kezdhetjük az elejéről. A Möbius stólában pont ez a lényeg. Itt a csavar kell is, tehát egy kezdőnek is simán menni fog ;)

Így egy-két nap alatt kész lett az én "művem" is, ami tulajdonosának nagyon tetszik - s valljuk be: jól is áll neki! Legalábbis szerintem :)

Leányka

Fonalas kérdés

Egy dologban talán megegyezhetünk: a fonalak drágák. Ez a blog többek között azért is jött létre, hogy valós problémákat valós eszközökkel oldjon meg, és lerántsa a leplet mindenről, ami a kötéssel és a horgolással kapcsolatos.

Mindnyájunkban felmerül a kérdés egy-egy munkadarab elkészítése előtt, hogy milyen fonalból is legyen az. Nos, nálunk ez változó. Mami mindig minőségi horgolócérnákkal dolgozik (melyek sokszor drágábbak is), mivel az ő terítőinél ez rendkívül fontos. Nem adja ki szépen a mintát, nem lehet megfelelően kikeményíteni egy terítőt, ha nem jó minőségű horgolócérnából készült.

Anya esetében már változó. Ő szívesen használ "darabfonalakat" is, ami annyit tesz, hogy különböző színű, minőségű fonalakat ötvöz egy pulcsinál - ami éppen akad otthon. Vannak természetesen olyan munkái is, amikhez ő is drágább fonalat vásárol, de sokszor előfordul, hogy régi, megunt pulcsikat fejt ki, és kreál belőlük valami szép újat.

Én legtöbbször turkálókban vásárolom (és nagyon olcsón!) az alapanyagaimat. Talán meglepő, de kisebb darabokhoz ezek is tökéletesek. A legnagyobb probléma a "turis fonalakkal", hogy csak egy-egy gombolyagot találunk belőlük, de egy virághoz, bögremelegítőhöz... bármi kisebbhez tökéletesen elég ez is. Elkészítjük a művet, majd ajánlatos kimosni egyszer, kétszer, hogy élénkebb színe és friss illata legyen. És garantálom Nektek, a kutya sem fogja megmondani a horgolt szütyiőtökről, hogy milyen előélete volt ;)

(Megjegyzésként: A képen szereplő másfél kiló fonal 1085 forint volt!)

Leányka

Horgolt szütyiő

Sokszor türelmetlen ember vagyok. Viszont nem bánom, mert hát: mi van akkor? Szerintem nem törvényszerű, hogy a türelmetlenség rossz dolog legyen. A horgolásban például kifejezetten előnyömre vált, legalábbis szerintem. Tudjátok mit? Ítéljétek meg Ti ;)

Történt ugyanis, hogy elegem lett a horgolt virágokból és bögremelegítőkből, mert igen, aranyosak, szépek, cukik, de valami nagyobbra vágytam. Valami olyasmire, amire azt mondják a barátaim, hogy nem hiszik el, hogy az én kezem munkája. Így akadtam rá egy régi Fürge Ujjakban erre a horgolt retikülre. Úgy voltam vele, ha már tudok láncszemet, egy-, kétráhajtásos pálcát készíteni, akkor minden menni fog magától. És ment is :)

Néhány helyen persze elrontottam, és elvileg a hátulja is mintás lett volna, de a fő, hogy én alkottam. Bélést is varrtam bele, és a Szütyiő nevet kapta. Azóta az életem része, hű társam, mindenhová együtt megyünk, és ezredjére is képes vagyok elbüszkélkedni azzal, hogy én csináltam :)

Nos, szerintetek is jó, hogy türelmetlen vagyok? ;)




Leányka

Mami dizájn 2 - Egy horgolt terítő hajnala

Mami professzionális horgoló. Ahogyan korábban is írtam, elsősorban terítőkre specializálódott, de sok munkáját még én sem láttam. Mivel nem egy helyen élünk, és előfordul, hogy néhány hétig nem megyek haza, sokszor le is csúszom egy-egy terítőről.

A mesterművek ugyanis gyakran pár nap alatt elkészülnek, és mindig akad egy barátnő, szomszédasszony, rokon, doktornő... akinek épp névnapja vagy születésnapja van, s mire megérkezem a busszal, már hűlt helye a legújabb terítőnek.

Így én többnyire a fonalak és horgolós újságok beszállításában veszek részt és folyamatában látom a munkákat, készen már ritkábban.



Persze így sincs okom panaszra, nálunk is akad több Mami dizájn terítő :) Legutóbb is egy mintával fogadott, és megkért, mérjem le pontosan a nappaliasztalunkat, mert ez bizony most nekünk készül. Ma eleget is tettem a kérésnek, így a terítő - melynek első részletét Ti is láthatjátok - már gőzerővel készül. A későbbiekben mindenképpen beszámolunk az eredményről is ;)

Leányka, Mami

Benjamin Britten után szabadon: Variációk egy kötött témára

Mint ahogyan a képeken is láthatjátok, gyakran megesik velem, hogy egy-egy mintát úgy megkedvelek, hogy több színből és más-más minőségű fonalból is elkészítem ugyanazt a pulcsit.
Ne gondoljátok, hogy unalmas 2-3 ruhadarabon keresztül is azonos mintával dolgozni!
Éppen ettől lesz izgalmas, ráadásul a kétkedők is elhiszik, hogy valóban saját készítésű ;)
Az egyik fonalból sportos, a másikból elegáns ugyanaz a minta. Leírást kérésre küldünk - tudjátok: horgolaseskotes@gmail.com !!










Anya

Hozzád kötöttem magam

A kötés története eszembe juttatta, hogyan kezdődött az én kötés-történetem.
Iskolás éveimben még nem technika óra volt, hanem " Gyakorlati", ahol a fiúk gyalultak, fúrtak, faragtak, a lányok pedig kötni, horgolni, főzni, varrni tanultak.

Az egyik munkadarabunk egy kötött sál volt, amit órán kezdtünk készíteni (több-kevesebb sikerrel), majd otthon kellett befejezni. Nos, az enyém team-munkában készült (mint a hímzett terítő és a keresztszemes asztalközép dísz is), azaz én órán elkezdtem, anyukám pedig otthon kifejtette és elkészítette :) Az osztályzatOM persze mindig hatalmas JELES volt!! Hát kb. ennyire foglalkoztatott a kézimunka.



Mígnem a 80-as évek közepén engem is elért az Igazi Nagy Szerelem. Már a karikagyűrűnk is az ujjunkon volt, ami minden rápillantással egymásra emlékeztetett minket, de én valami nagyon személyes dolgot szerettem volna adni, ami a közelségemet is érezteti.

Így félve kicsit, de elővettem a kötőtűt és a fonalat... Az eredmény egy szép és meleg mellény lett, amit kezdőként is 2 hét alatt készítettem el. A siker leírhatatlan volt.



Szó szerint szakadásig hordta a párom, és azóta már jó néhány - ahogy ő hívja - ujjatlan pulóver követte. Mikor ismerősei megdicsérik a kötött holmijait, mindig büszkén mondja: A feleségem csinálta.

Úgyhogy higgyétek el, ÉRDEMES!!! ;)

Anya

Horgoló-kötő-töri 1

Kötni, horgolni szeretünk, mert jó dolog. Pont. Azonban tudjuk-e, honnan erednek ezek a - ma már - hobbik? Nézzünk most egy picit a kötés és a horgolás mélyére - vissza az iskolapadba, kezdődhet a töri óra! ;)


Egyesek szerint a mai értelemben vett kötés történelméről semmilyen adat nem lelhető fel. Mások úgy vélik, a legősibb formái talán a bronzkorban jelentek meg, de ezek inkább kötött szerkezetű kelmeféleségek voltak. Az ókorból fennmaradt néhány ruhafoszlány szerkezete némi hasonlóságot mutat a kötött kelmékkel. Akadnak olyan tudósok is, akik szerint a görög vázákon szereplő alakok testhez simuló ruházata is kötött lehetett, ám ez sem bizonyított.

A mai kötési technika viszont nagy valószínűséggel Arábiából származik, és elsősorban harisnyák készítésénél alkalmazták. "Kötött" sapkákra, erszényekre is bukkantak a régészek, melyek vélhetően a 2-3. században készültek. Ezeknél szögletes vagy kerek kötőkeretet alkalmaztak a korabeli kötögetők.

A horgolásról valamivel pontosabb információk maradtak fenn. A technika a kőkorban alakult ki, a csomó nélküli, egyszálas fonásból. Ebben az esetben a fonalat kézzel fonták, majd összehurkolták. Bizonyos értelemben a mai horgolásnak is ez az alapja, csak ma már horgolótű segítségével készítjük el a ruhadarabokat.

A leletek alapján azonban az az érdekesség állapítható meg, hogy a görögök és a rómaiak nem ismerték ezt az eljárást. Az 1. századból azonban előfordulnak csipkeszerű fejkötők az észak-egyiptomi emlékek között .