Néhány éve egy erdélyi kirándulás alkalmával vettünk a férjemnek egy valódi gyapjú kötött zoknit. Eleinte csak nézegette, majd egy igazán hideg napon felvette.
Azóta a tél nélkülözhetetlen kelléke lett. Mivel csak ez az egy pár hasonlóan vastag "lábbelije" volt, megkérdezte, hogy zoknit tudnék-e kötni. Bár ezt még korábban nem próbáltam, nem tartottam megoldhatatlan feladatnak.
A talált leírásnál az első meglepetést az 5 darab kötőtű jelentette - amiket harmadnapra már be is szereztem. A fonalboltos hölgy azt ajánlotta, ha ez az első zoknim, próbáljak vastagabb fonalat (ne kimondottan zokni fonalat) használni. Ekkor már sejtettem, hogy valóban komoly kihívás elé nézek.
Az első fél pár kicsit nagyra sikerült, de második nekifutásra már sokkal jobb lett, és egyre gyorsabban is haladtam. Csak úgy csattogott mind az 5 kötőtű a kezemben :) Lassan megszületett férjem első - általam készített - pár zoknija, ami kicsit még mindig nagy, viszont jó meleg, én pedig úgy belejöttem a zoknikötésbe, hogy már a család többi tagjának is ígértem egy-egy párat. Így most néhány képet mutatok az elsőről, de garantáltan lesz folytatás is!!
Jó tanács: Csak az kezdjen a zoknikötésbe, aki nem sajnál visszafejteni, és végtelen a türelme :) Ebben az esetben viszont a siker tényleg leírhatatlan!
Anya
Történt pedig ma, hogy elmentem a fogorvoshoz, aki immáron a második fogamat gyökérkezelte. Mindig mindenki azt mondja, ez egy irtó fájdalmas dolog, de én meg sem éreztem - a másodikat sem.
